Ha vért akarsz, itt megkapod!

If you want blood, you have got it! Nyomta az AC/DC 1978-ban, de helytálló néha ez a szlogen még majdnem 30 évvel később is. Rácz Félix szombat esti bokszgáláján bejött…

Amikor Dr. Csábi Bettina a ringbe lépett, nem igazán aggódtunk. Betti már sokszorosan bizonyított. Egykoron a kyokushin knock-down csodagyereke, majd a világ talán leguniverzálisabb női KO küzdője, hibátlan mérlegű ökölvívó, 25 győzelem, rengeteg KO… Nincs itt mit aggódni. Lett miért. Betti rendkívül indiszponáltan lépett ringbe, az összes régi hibája – felugrásból ütés, széles, „parasztlengő” jellegű ütések – előjött. Ellenfele ugyanakkor kifejezetten zárt, összefogott stílusban öklözött, de Betti még így is vezetett. A második menetben viszont egy hatalmas összefejelés után a Boxhercegnő homloka csúnyán felrepedt, és az egész mérkőzés képe megváltozott. Bettié is. Szabályosan ömlött a homlokából a vér, láthatóan nem felületi volt a sérülés. Az edző-férj, Koller István mindent elkövetett a szünetben, hogy a vérzést elállítsa, csekély sikerrel. A magyar versenyző továbbra is csúnyán vérzett, leléptetni viszont a negyedik menet vége előtt nem lehetett. Ha addig harcképtelenné válik, veszít, oda a hibátlan mérleg, lőttek a nagy üzletnek. A show-nak folytatódnia kell, és folytatódott is. Betti hősies elszántsággal, és előbb félig, később pedig teljesen vakon, egyre idegesebben és szétszórtabban küzdött tovább. Mindkét versenyző és a ring is vérben úszott, de Betti nem csak kihúzta a negyedik menet végéig, hanem még előnyét is megtartotta. Mind a bíró, mind az orvos gond nélkül leállíthatta volna a meccset, ugyanis a profi szabályok szerint ilyenkor az addigi meneteket lepontozhatják, és gond nélkül magyar győzelem születik. Nem tették. Folyamatosan engedték tovább a mindinkább mészárlásra emlékeztető meccset, ahol a francia ellenfél egyre inkább el is húzott, míg végül a nyolcadik menetben az orvos végre megállást parancsolt. Betti győzött, de valahogy nem igazán látszott az arcán az öröm. Nem hinném, hogy ilyen győzelemre vágyott, és ellenfele sem volt túl boldog… És itt emelném ki Koller István „áldásos” tevékenységét, mivel a szünetekben folyamatosan a ringsarokba kapcsoltak, így egy egész ország lehetett szem- és fültanúja, hogyan próbálta nyugtatni egyre idegesebb feleségét, és hogyan kontárkodott, mikor a vérzést kellett volna elállítani. Azokat a pálcikákat, melyeket a sebbe nyomkodnak, rendes esetben adrenalinnal itatják át, melynek hatására a vérzés eláll. Amennyiben ez nem történik meg, a seb vagy túl mély és a bunyós nem küzdhet tovább, vagy egyszerűen nem használtak adrenalint. Az óvatosabb ringsegéd még a sebre kent pempőbe is tesz adrenalint. Betti érdekes módon egyre jobban vérzett a kezelés ellenére is, és az egyik szünetben minden ökölvíváshoz értő szurkoló felszisszenhetett. A bíró kérdésére, miszerint használnak-e vérzéscsillapítót, a válasz a következő volt: „sebhintőporunk van”. Egy vérző sebre, amit az ellenfél tovább fog ütni…

Ha valaki ezek után azt hinné, Dr. Csábi Bettina teljesítményét kicsinyeltem le, alaposan téved. Betti megmutatta, mitől lett klasszis, és mitől marad valaki a csúcson. A szó szoros értelmében vakon küzdött, nem tudva, milyen súlyos a sérülése, annak tudatában, hogy bármelyik pillanatban kaphat egy olyan ütést, amitől az egész meccs azonnal befejeződik. Ez a nyolcad fél menet egy fantasztikus sportoló szívének és kitartásának csodálatos diadalmenete volt. Míg maga a meccs tökéletes antireklámja volt a női ökölvívásnak – mindent megmutattak, mit és hogyan nem volna szabad csinálni egy meccsen – addig Betti csodálatosan küzdött. Csak fejet hajthatunk előtte.

A Félix Promotion fiatal tehetsége, Nagy „Zsivány” Zsolt folytatta a parádét. Fantasztikus tehetség, hatszoros korosztályos magyar bajnok, egy dolognak van még híján, amiből török ellenfelének bőven jutott, és amitől egy profi valóban profi lesz: rutinból. Hatalmas elánnal kezdte a hat menetes meccset, egyértelműen vezetett is, de rosszul osztotta be erejét, és az utolsó két menetben már csak az akaratereje tartotta talpon. Horogütései után az eleséssel küszködött a fáradtságtól, rendre beleszédült a török fiú ütéseibe, bármelyik pillanatban kiütéses vereségétől lehetett tartani. Valószínűleg ezt díjazták a pontozók, amikor egy ponttal győztesnek hozták ki. A kommentátorok véleménye szerint, Törökországban a hazai versenyző győzött volna egy ponttal, de igazság szerint pártatlan bíráskodás esetén bárhol győzött volna. Itt Zsiványnak lejtett a hazai pálya, így újra két versenyző mehetett ki rossz szájízzel a ringből. Nagy Zsolt nagy tehetség (elnézést a rossz szójátékért), sok mindent le fog ő még tenni az asztalra, de ez az ellenfél itt és most túl korai volt még számára. Majd legközelebb…

Az estét Kovács „Vipera” Attila volt hivatott megmenteni. Rajta nem múlott. Felkészülten, jó formában lépett ringbe, és megküldött rekordja alapján brazil ellenfelétől is sokat várhattunk. Kicsit gyanús volt, hogy Attiláék semmilyen videofelvételt nem kaptak róla, de még attól lehet jó bokszoló. Nem volt. Azonnal nekiugrott ellenfelének, ütött néhány parasztlengőt, utána már csak egy dolgot csinált: menekült. Szabályosan elfutott Attila elől, a kezét leeresztve, nevetséges tartásban. Az első menetet túlélte, a másodikra még kijött, majd egyszer csak összegörnyedt, és közölte, mindene fáj, nem tud tovább küzdeni. Maga az edzője sem értette, mi történt, és Vipera sem. Nem győzött elnézést kérni a közönségtől, amely elég alaposan ki is fejezte elégedetlenségét. Rácz Félix szerintem a gála végén először is rögtön az ügyvédjét hívta, hogy megtudja, milyen lépéseket tehet azzal a menedzserrel szemben, aki rásózta ezt az antibokszolót, és így az egész estét tönkretette.

Hát így végződött az az este, amitől nem csak én vártam többet. Aki vért, szabályos ring-mészárlást, pártos bíráskodást, illetve nevetséges, a húszas évek némafilmjeit idéző burleszket várt, megkapta. Hangsúlyozni szeretném, ez nem Rácz Félixen, és főleg nem a bokszolóin múlt. Ők mindent megtettek ami tőlük elvárható volt, Csábi Betti pedig még annál is többet. Nem rajtuk állt, hogy ez az este nem úgy sikeredett, ahogy mindannyian szerettük volna. Szívből kívánok legközelebb jobban sikerült gálát mind Nekik, mind kedves mindannyiunknak.